Minden ami konyha!: A szabályos teríték

Ebben a rohanó világban sokan elhanyagolják, nem is figyelnek az étkezéseik körülményeire, az otthoni kis röpke ebédeknél, vacsoráknál úgy vannak vele, hogy "csak maguknak terítenek, fölösleges kicicomázni az asztalt, elég csak egy kanál és egy konyharuha.". Úgy gondolom, hogy a harmonikus és a családdal együtt való étkezésre többen túl kevés figyelmet fektetnek. Mi fontosnak tartjuk, hogy az asztalon mindig terítő, a tésztás kanál helyett kés és villa legyen, úgy időzítünk, hogy együtt egyen a család. A teríték is az étkezések része!

Legtöbben olyankor vannak bajban, mikor a régnemlátott rokonok "meghívattják magukat" egy vacsorára a hétvégére. Melyik oldalra kerül a szalvéta és melyikre a kés? Az ilyen esetek elkerülése végett írom ezt a bejegyzést. Esetleg, ha rokonunk szalagavatóját háznál szeretnénk ünnepelni, az efféle elegánsabb rendezvényekhez is segítséget nyújthat a cikk. Megéri elolvasni!

A terítés szabályai:

1) A terítő:

Nagyon fontos, hogy a megfelelő méretű terítő kerüljön az asztalra. Próbáljunk olyan választani, amely szélei kb. 20-25 cm-re lógnak le az asztalról. Kör alakú asztalra érdemes kör alakú terítőt vágni. Ha a terítő mégsem méretre szabott, akkor is egyenletes mértékben lógjon le az asztal széléről, vagy azon az oldalon kell ragaszkodni a lelógás egyöntetűségéhez, amely a vendégnek szembetűnőbb. Kis méretű abroszok esetén, többet is felhelyezhetünk az asztalra, csak figyeljünk az egyöntetűségre. Mindig a terítő színe legyen felfelé. A legtöbb vendék hamar kiszúrja a lyukakat is!

Az asztalterítők klasszikus alapanyaga a vászon és a pamut. Ezen kívül számos olyan szövetet kínál a kereskedelem, mint az akril, diolen, irisette stb., melyek előnyeik révén számos háziasszony és vendéglős tetszését megnyerik, mivel nem gyűrődnek és könnyen tisztíthatók. Az említett anyagok némelyike például olyan szövésű, hogy az alája helyezett bélésanyag szövete áttetszik. Ezáltal lehetőség nyílik arra, hogy ugyanazt a terítőt mindig más színben, a szervizzel harmonizálva alkalmazzuk. Elegánsabb, ünnepélyesebb alkalmakkor a fehértől a pasztellszínig terjedő, önmagában mintázott terítőt szokás az asztalra tenni. Gyerekzsúrok, baráti összejövetelek alkalmával azonban nyugodtan használhatunk színes, tarka textíliát, csak arra figyeljünk oda, minden esetben, hogy a terítő harmonizáljon a terítékkel.

2) Evőeszközök:

Egyszerű étkezésnél a teríték egy alaptányérból és jobbra-balra-felül elhelyezett evőeszközök sokaságából áll. A tányér jobb oldalán van a nagykés, élével a tányér felé, mellette a leveseskanál, lapjával lefelé. Bal oldalon közvetlenül a tányér mellett van a nagyvilla, ugyancsak lapjával lefelé. A tányér fölött helyezzük el a kis evőeszközöket, süteményhez, gyümölcshöz, amennyiben arra szükség van: kés jobbról balra, éllel a tányér felé, villa balról jobbra, ágával felfelé, kiskanál jobbról balra, öblös részével fölfelé. Tehát ahogy kézbe vesszük őket.

Díszesebb étkezések alkalmával jóval több evőeszköz van az asztalon, de senkinek se kell ilyenkor megijednie. Egyetlen szabályt kell betartani: mindig kintről befelé használjuk az evőeszközöket, ha pedig elfogyott, akkor fentről lefelé.

Különleges evőeszközök:

3) Tányérok:

Egyforma és a terítő színének megfelelő edényeket, evőeszközöket és poharakat használjunk. A tányérok színe a menüsortól is függ, fontos, hogy az étel jól mutasson benne. A tányérokat úgy helyezzük el, hogy köztük legalább 60-80 cm legyen. A tányérok helyzetének megfelelően helyezzük el a székeket. Az edények elhelyezését a lapos tányérral kezdjük. A kényelmes étkezés úgy kívánja, hogy a tányér ne legyen se beljebb, se kijjebb az asztal szélénél. Ezután jön a levesestányér. Ha előétel is van, a mélytányér alá két lapos tányért tegyünk. A kistányért a teríték bal oldalán helyezzük el. Fűszertartó legalább minden negyedik teríték mellé kerüljön.

4) Poharak: A poharak elhelyezési módját két szempont határozza meg a terítésnél. Elsődleges, hogy a vendég minden akadályoztatás nélkül kényelmesen tudja fogni a poharát és nagyon fontos, hogy a felszolgáló könnyen, biztonságosan tudjon a pohárba tölteni.Többféle pohárfeltevési változat létezik.
Általános szabály, hogy a poharak a fogyasztás sorrendjében - jobbról balra haladva - a vendég jobb kezéhez vannak állítva. Első helyen - a kés hegyénél - mindig a vizespohár van, mivel ennek a pohárnak a használata a leggyakoribb. Mellette jobb felé a pezsgőspohár, vagy konyakos pohár van, attól függ, mi van az italrendben. Ezután a vörös és fehérboros poharak következnek, s ha az aperitifet is asztal mellett fogyasztják, a legkisebb (pálinkás) pohár zárja a sort. Az aperitifet legtöbb esetben nem az asztalnál, hanem étkezés előtt, egy külön helyiségben fogyasztják el. A felsorolt rend természetesen a kínált italoktól függően sokféleképpen változhat, az aperitif például lehet pálinka helyett koktél, martini is.

5) Szalvéta:

Ha mindezzel megvagyunk, az asztalkendő, vagyis a szalvéta felrakása következik. Egyszerű étkezésnél, például munkaebédnél használhatunk papírszalvétát, vacsoránál és díszétkezésnél azonban damasztszalvétával kell terítenünk. A szalvéta mindig a teríték bal oldalán helyezzük el úgy, hogy vagy a zsemletányérra vagy közvetlenül az abroszra tesszük. Bár vannak kivételek.

Manapság nagyon elterjedt a legyező, püspöksapka és egyéb formákra hajtogatott szalvéták készítése. Ha ilyen hajtogatott szalvétát helyezünk fel, és lapostányérral terítünk, arra is rátehetjük a szalvétát, bár ezt sok vendég nem szereti. Abban az esetben azonban, ha a tányér díszes kivitelű, semmi esetre se alkalmazzuk az előbbi módszert. Színvonalas éttermekben igen szép és célszerű fa-, fém-, vagy csontgyűrűbe fogni a szalvétát, s azt az evőeszköz és zsemletányér közé tenni úgy, hogy az szimmetrikus legyen a terítékkel.

Ehhez kapcsolódva szeretném ajánlani a Terítéken a szalvéta című könyvet, melyből rengeteg ötletet meríthetünk a szalvéta hajtogatásához is.